Hmm. Úgy hiszem jobb, ha a jelenlegi problémára világítunk rá. Hogy mi van most.

Kb. fél éve kezdődött a dolog. Én épp újra érettségiztem kémiából, hogy jobb legyen a jegyem. Hát a mi drága Mr. M-ünk nem volt rám tekintettel. Nem fogta fel hogy nem körülötte forgok. Utáltam a viccelődését. Mindent. Csak a kémia érdekelt. Egyszerűen képtelen voltam megtanulni.

Hazaküldtem.

Mert tanulni akartam. Ebből az lett, hogy két hétig hozzám se szólt. Semmi. Én persze várhattam kétségbe esetten, hogy ő majd tesz valamit. Persze hogy nem tett.

Csak sírtam. Egyik volt osztálytársának panaszoltam ki magam. Az a srác pont akkor kezdett el játszani a WoW-val ami miatt Mr. M-nek és nekem sok vitánk volt. Annyira örültem hogy végre valaki meghallgatott! Anyukám csak szidta Mr. M-et. Utálta, hogy állandóan Mr. M miatt vagyok szomorú. És semmi nem érdekel csak az önsajnálat.

Végül két hét után felhívott. A szívem majd kiugrott a helyéről: randizni hívott! Örültem is meg nem is. Nem tudtam, mit érezzek. Eddig semmi. Most hirtelen randi??

Végül elmentem vele „randizni”. Az egész furcsa volt. Beszélgettünk, sétálgattunk a Margit-szigeten. De rólunk nem esett szó. Hogy mi van és mi lesz.

Még többször is találkoztunk. Érdekes találkák voltak. Rólunk nem esett szó, hogy mi lesz.

Így telt a nyár. Találkoztunk, de nem tudom mi volt kettőnk közt. Kívántuk egymást, együtt akartunk lenni (legalábbis én vele), de nagyon nehéz a megbocsátás.

Egy hétre leköltözött hozzánk, hogy ne legyek egyedül. Annyira jó volt, úgy hazajönni, hogy ő itt volt. Nagyon szerettem vele lenni.

Egy hétre én is felköltöztem hozzájuk. Ausztriából jött rokona látogatóba. Azt a nőt is nagyon bírom. Kissé furcsa de nagyon jófej.

Ott voltam egy hétig. Mr. M alig szólt hozzám. Ki voltam borulva. Mikor megpróbáltam megcsókolni közölte: „Mi nem járunk, megláthatnak”. Ennyit erről a dologról. Annyira fájt.

Majd egyik este elment a haverjaival sörözni. Úgy jött vissza, hogy szerelmet vallott. Annyira örültem. Egész nyáron ezt vártam, hogy azt mondja, szeret. És most megtette!!

De ezt a mámoros érzést másnap gyökerestül szakította ki belőlem. Azt hittem újra együtt leszünk. Erre közölte, hogy csak az ital miatt mondta, amit mondott. Minden összedőlt. Kiakadtam. Hogy tehet ilyet?? Szerelmet vall hogy lefeküdjek vele??

Nem én ezt végképp nem értem.

A következő hónapunk sem telt túl jól. Ő elment ELTÉ-s gólyatáborba, ahonnan egyszer sem hívott fel. Nem is érdekelte mi van velem. Pedig, ha én nem vagyok nem is tudott volna elmenni oda. Nem hívott. Egész héten romokban hevertem.

Persze egyetlen hívásával ki tudott rántani. És azt mondta nem volt másik csaj. Hittem neki. Persze, hogy hiszek neki, ha egyszer szeretem!!

Aztán én is elmentem gólyatáborba. Minden nap telefonáltam neki. Vagy legalább sms-t írtam neki. Egész táborban rá gondoltam. Vajon mit csinálhat, gondol-e rám. Hiányzott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.