Eleve félek az ilyentől. Nagyon nagy hatással volt rám a srác, és féltem hogy majd a barátainak nem fogok tetszeni.

2006. szeptember 8. Bent Pesten, azt hiszem a Nyugatinál találkoztunk Mr. M-mel, hogy együtt menjünk Pilismarótra a barátaival. Két nap múlva volt a szülinapom, és ez a bolond emlékezett rá, hogy a táborban mondtam. Kaptam tőle egy nagy Merci csokit és egy szál vörös rózsát. Azóta se kaptam tőle virágot. Még mindig megvan az a virág. Mennyit megélt lenn Marótón! De én eltettem, hogy emlékezzek.

Az Árpád hídi buszpályaudvaron találkoztunk a fele társasággal. Peti, Ligi meg Ági volt ott azt hiszem. Őrájuk emlékszem, hogy biztosan ott voltak. Hát a busz, amivel mentünk totál tele volt, csak állóhelyünk akadt. Iszonyat hülyén éreztem magam. Én nem ismertem senkit Mr. M-en kívül. Nagyon rossz volt. Senkiről semmit nem tudtam. A két lány a buszon készített fel Szabira és Sanyira. Azt mondták velük vigyázni kell, mert nagyon lököttek és szeretik piszkálni az embert. Furcsa, hogy én pont azt a két srácot kedveltem meg legjobban első találkozás alkalmával. Szabi nem tudott kifogni rajtam, mindig visszaszóltam neki.

Nem volt rossz az este, de olyan fura volt. Annyira nem éreztem magam odavalónak. Mindenki ivott, cigizett. Én egyiket se szeretem. Féltem hogy bepiálok. Tudom magamról, ha kellemetlenül érzem magam és iszok, akkor túlzásba viszem. És ha túlzásba viszem, nagyon hülyén tudok viselkedni. Mondjuk, megkóstoltatták velem a becherovkával lefőzött kávét... Borzalmasan rossz íze volt!

Olyan sokan voltak, én meg tök egyedül. Mr. M nagyon jól elvolt a barátaival, de én nem tudtam mit kezdeni. Bántam, hogy be mertem vállalni egy hét után a barátokkal való találkozást. Féltem mit szólnak hozzám, hiszen az ember életében a barátai egy igen befolyásoló tényező. Tőlük kér tanácsot az ember, hallgat rájuk, stb. Féltem...

Másnap a fele társaság lelépett. Haza kellett menni avart takarítani vagy nem tudom. Emlékszem mindenki azzal szekált milyen keveset eszem. Aznap az is kiderült, hogy Mr. M mennyire fél a repülő dolgoktól. A padról képes volt hanyatt lökni, csak hogy menekülhessen egy darázs elől....

A délután nagyon durva volt. Mindenki elment a délutáni sziesztára. A többiek az emeleten voltak mi lenn a földszinten. Csókolóztunk, simogattuk egymást, és ez egyre tovább fajult. Halálra izgattuk egymást. Mind a ketten teljesen felizgultunk egymásra. Ha nem jöttek volna le folyamatosan az emeletről, biztos, hogy ott helyben egymásnak esünk.

Mr. M az éjszakára lebeszélte, hogy mi alszunk a benti szobában a francia ágyon. Nagyon örültem, mert előző éjjel egy kis kanapén aludtunk ketten, és nagyon kényelmetlen volt.

Elég hamar elmentünk "aludni". Először nem is nyúltunk egymáshoz, de egyre több minden került le rólunk. Nagyon akartam őt és ő is engem. De mindketten úgy gondoltuk még nem történhet semmi. Még korai a szex. Mégis megtettük, bár egyikünk se hozott gumit. Semmi védekezés. Sosem csináltam még ilyet. De valahogy nagyon akartam ezt a srácot. Az övé akartam lenni teljesen.

Másnap reggel ébresztettek minket, hogy takarítás, menjünk segíteni. Mr. M kért fél órát még, és nekem esett.

Jól éreztem magam vele. Vicces volt, bár ezt néha túlzásba viszi, és elég sértő is tud lenni, jóképű, gyönyörű kék szemei vannak, és ami a legfőbb engem akart. Engem. És én is őt. Úgy éreztem mi egymásnak lettünk teremtve. Vele nagyon sok mindent elfelejtettem. Jó volt belenézni a kék szemébe, megpuszilni a pajesza fölött... Ekkor még minden jó volt vele.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.