Bár minden szép és jónak látszott, mégse volt az igazi. Voltak bolondságaink. Teljesen más volt az ő felfogása dolgokról, mint nekem, emiatt sokszor össze is kaptunk. De szerettem, mert aranyos srác volt.

Az viszont zavart, hogy többet lógott a srácokkal, mint velem. Mindig a haverok, meg a sör. Persze az meg neki nem tetszett, hogy én nagyon jóban voltunk L. Petivel. Na ő viszont kiakasztott azzal, hogy mennyire hajtott rám. Nem értette meg, hogy nekem Mr. M kell?

Mr. M, a srác, aki táborban végig sörrel a kezében támasztotta a fákat, aki képes volt miattam fára mászni is, akinek ha belenéztem a kék szemébe rögtön belehaltam.

Egyszer összevesztünk, mert nem értette meg, hogy én imádom a testvéreimet. Egyik húgom elvette szó nélkül a lefűző mappáimat. Nagyon mérges voltam. Elpanaszoltam neki, de ő az egész dolgot erőszakkal intézte volna el. Mert ő a húgával úgy szokta. De azt be kellett volna látnia, hogy az ő húgai nem az én húgaim. És még Kaktusszal nevette is a dolgon. Úgy utálom, ha kiröhögnek! Jó azt mondták, hogy nem engem röhögtek ki, de akkor is fájt a dolog.

Állandóan balhéztunk L. Peti miatt is. Mr. M nem tudta a srácot elviselni. Féltékeny volt talán? Bár L. Peti megtette azt, amit Mr. M nem volt hajlandó: lekísért Ócsára. Csak úgy. De hiába, ha én Mr. M-ért voltam odáig. Végül feladta a srác, és egy évig nem is láttam. Ahogy ő mondta: "kiszállt a körből".

Ági is rengetegszer bekavart. Másképp mondott el dolgokat, amit Mr. M mondott és másképp, amit én mondtam. Volt pár vita ezek miatt a félreértések miatt is.

Fájtak dolgok. Nem is kicsit. Sokszor egyedül éreztem magam vele. Néha ott volt velem éreztem a testét, de nem éreztem közel magamhoz. Nem engedte, hogy megismerjem. Nem mondott semmit magáról. Ha kérdeztem valamit visszahúzódott. Annyira szörnyű volt. Szerelmes voltam belé. Szerelmes. Vágytam minden érintésére, csókjára, ölelésére, de oly sokszor visszakozott. Nem bújt oda hozzám. Inkább beült a gép elé és játszott. Vagy a telefonját kezdte piszkálni. Folyton magába zárkózott. Minden vágyam az volt hogy kiszedjem a burkából. Csak epekedtem utána, a közelségére, de sosem éreztem közel magamhoz.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.