Hmm. Úgy hiszem jobb, ha a jelenlegi problémára világítunk rá. Hogy mi van most.

Kb. fél éve kezdődött a dolog. Én épp újra érettségiztem kémiából, hogy jobb legyen a jegyem. Hát a mi drága Mr. M-ünk nem volt rám tekintettel. Nem fogta fel hogy nem körülötte forgok. Utáltam a viccelődését. Mindent. Csak a kémia érdekelt. Egyszerűen képtelen voltam megtanulni.

Hazaküldtem.

Mert tanulni akartam. Ebből az lett, hogy két hétig hozzám se szólt. Semmi. Én persze várhattam kétségbe esetten, hogy ő majd tesz valamit. Persze hogy nem tett.

Csak sírtam. Egyik volt osztálytársának panaszoltam ki magam. Az a srác pont akkor kezdett el játszani a WoW-val ami miatt Mr. M-nek és nekem sok vitánk volt. Annyira örültem hogy végre valaki meghallgatott! Anyukám csak szidta Mr. M-et. Utálta, hogy állandóan Mr. M miatt vagyok szomorú. És semmi nem érdekel csak az önsajnálat.

Végül két hét után felhívott. A szívem majd kiugrott a helyéről: randizni hívott! Örültem is meg nem is. Nem tudtam, mit érezzek. Eddig semmi. Most hirtelen randi??

Végül elmentem vele „randizni”. Az egész furcsa volt. Beszélgettünk, sétálgattunk a Margit-szigeten. De rólunk nem esett szó. Hogy mi van és mi lesz.

Még többször is találkoztunk. Érdekes találkák voltak. Rólunk nem esett szó, hogy mi lesz.

Így telt a nyár. Találkoztunk, de nem tudom mi volt kettőnk közt. Kívántuk egymást, együtt akartunk lenni (legalábbis én vele), de nagyon nehéz a megbocsátás.

Egy hétre leköltözött hozzánk, hogy ne legyek egyedül. Annyira jó volt, úgy hazajönni, hogy ő itt volt. Nagyon szerettem vele lenni.

Egy hétre én is felköltöztem hozzájuk. Ausztriából jött rokona látogatóba. Azt a nőt is nagyon bírom. Kissé furcsa de nagyon jófej.

Ott voltam egy hétig. Mr. M alig szólt hozzám. Ki voltam borulva. Mikor megpróbáltam megcsókolni közölte: „Mi nem járunk, megláthatnak”. Ennyit erről a dologról. Annyira fájt.

Majd egyik este elment a haverjaival sörözni. Úgy jött vissza, hogy szerelmet vallott. Annyira örültem. Egész nyáron ezt vártam, hogy azt mondja, szeret. És most megtette!!

De ezt a mámoros érzést másnap gyökerestül szakította ki belőlem. Azt hittem újra együtt leszünk. Erre közölte, hogy csak az ital miatt mondta, amit mondott. Minden összedőlt. Kiakadtam. Hogy tehet ilyet?? Szerelmet vall hogy lefeküdjek vele??

Nem én ezt végképp nem értem.

A következő hónapunk sem telt túl jól. Ő elment ELTÉ-s gólyatáborba, ahonnan egyszer sem hívott fel. Nem is érdekelte mi van velem. Pedig, ha én nem vagyok nem is tudott volna elmenni oda. Nem hívott. Egész héten romokban hevertem.

Persze egyetlen hívásával ki tudott rántani. És azt mondta nem volt másik csaj. Hittem neki. Persze, hogy hiszek neki, ha egyszer szeretem!!

Aztán én is elmentem gólyatáborba. Minden nap telefonáltam neki. Vagy legalább sms-t írtam neki. Egész táborban rá gondoltam. Vajon mit csinálhat, gondol-e rám. Hiányzott.

Mindig utáltam a sablonos ajándékokat. Mindig a személyre szabott ajándékokra törekszem. Egy hónapig gondolkoztam, mit adjak Mr. M-nek. De nem ismertem, hogy valami olyat tudjak adni neki, amire azt mondja: hűha!

De eljött a szülinapja is.

2006. október 16. Hétfő. Még, ha nem is ismertem tudtam hogy mennyire szexinek tart. És tudtam, hogy egy perverz disznó. Felvettem a csizmámat, a rövid szürke szoknyámat, inget, meg egy kendőt és hosszú kabátban elindultam hozzájuk. Útközben beugrottam pizzát venni.

Féltem attól, hogy mit fog szólni. Alig mertem becsöngetni. Mikor kinyitotta az ajtót csak bámult. Nagyon meglepődött hogy ott vagyok. Hát még, amikor lekerült rólam a kabátom!

Elkapta a karom és berángatott a szobájába. Kb. semmivel sem törődött csak gyorsan magáévá akart tenni! Egész nap szeretkeztünk, és pizzát ettünk. Boldogok voltunk.

Aznap nagy ajándékot kapott. Engem....

Mindig késett iskolából. Már első nap. Általános kémia óra. Nem tudtam, hol van. Valahogy tartottam a kapcsolat dologtól, kicsit örültem, hogy nem jött be. Aztán kinyílt a tábla melletti bal ajtó és bejött rajta az én Mr. M-em.

Annyira fura volt. Nem tudtam mi ez. Alig vártam, hogy lássam, mégis féltem tőle. Előtte fél évvel halt meg a barátom. Nem éreztem teljesen késznek magam egy újabb kapcsolatra, de annyira akartam ezt a srácot. Volt benne valami. Valami megérthetetlen. Valami vonzó, mégis ijesztő. Nem tudom leírni.

Sokszor mentem haza nagyon későn, mert vele voltam. Minden időt ki akartam használni. Féltem, hogy elvesztem. Ugye milyen szörnyű? Épphogy együtt vagyunk, már arra gondolok mi lesz, ha elvesztem?! De már akkor tisztában voltam vele, hogy milyen szörnyű ember vagyok.

Nagyon sok órát ellógott, helyette ment sörözni a srácokkal. Ha meg bejött órára a pad alatt végig egymást simogattuk. Mindig beleborzongott, ha a combtöve felé haladt a kezem...

Egyszer jó páran elmentünk egy Angyal nevű kocsmába. Nagyon jól éreztük magunk. Majd miután feloszlott a társaság, mi még Mr. M-mel sétálni mentünk. Egész végig izgattuk egymást. Leültünk egy padra, simogattam, még puszit is adtam arra a helyre. Elmentünk az ELTE felé  (mind a ketten a TTK kémia szakán tanultunk), hogy kicsit megnyugodjunk. Nem ez lett belőle. Egy csendesnek látszó helyen egy hatalmasat szeretkeztünk!

Lekéstem a vonatot is így náluk kellett aludnom. Odaértünk hozzájuk és folytattuk az ELTE előtt elkezdett szexcsatát! Másnap suliba se mentünk. Élveztük, hogy végre ketten vagyunk. Akkor még olyan jó volt.... két éve, full szerelmesen, annak a srácnak a karjában, akiért odáig voltam.....

Bár minden szép és jónak látszott, mégse volt az igazi. Voltak bolondságaink. Teljesen más volt az ő felfogása dolgokról, mint nekem, emiatt sokszor össze is kaptunk. De szerettem, mert aranyos srác volt.

Az viszont zavart, hogy többet lógott a srácokkal, mint velem. Mindig a haverok, meg a sör. Persze az meg neki nem tetszett, hogy én nagyon jóban voltunk L. Petivel. Na ő viszont kiakasztott azzal, hogy mennyire hajtott rám. Nem értette meg, hogy nekem Mr. M kell?

Mr. M, a srác, aki táborban végig sörrel a kezében támasztotta a fákat, aki képes volt miattam fára mászni is, akinek ha belenéztem a kék szemébe rögtön belehaltam.

Egyszer összevesztünk, mert nem értette meg, hogy én imádom a testvéreimet. Egyik húgom elvette szó nélkül a lefűző mappáimat. Nagyon mérges voltam. Elpanaszoltam neki, de ő az egész dolgot erőszakkal intézte volna el. Mert ő a húgával úgy szokta. De azt be kellett volna látnia, hogy az ő húgai nem az én húgaim. És még Kaktusszal nevette is a dolgon. Úgy utálom, ha kiröhögnek! Jó azt mondták, hogy nem engem röhögtek ki, de akkor is fájt a dolog.

Állandóan balhéztunk L. Peti miatt is. Mr. M nem tudta a srácot elviselni. Féltékeny volt talán? Bár L. Peti megtette azt, amit Mr. M nem volt hajlandó: lekísért Ócsára. Csak úgy. De hiába, ha én Mr. M-ért voltam odáig. Végül feladta a srác, és egy évig nem is láttam. Ahogy ő mondta: "kiszállt a körből".

Ági is rengetegszer bekavart. Másképp mondott el dolgokat, amit Mr. M mondott és másképp, amit én mondtam. Volt pár vita ezek miatt a félreértések miatt is.

Fájtak dolgok. Nem is kicsit. Sokszor egyedül éreztem magam vele. Néha ott volt velem éreztem a testét, de nem éreztem közel magamhoz. Nem engedte, hogy megismerjem. Nem mondott semmit magáról. Ha kérdeztem valamit visszahúzódott. Annyira szörnyű volt. Szerelmes voltam belé. Szerelmes. Vágytam minden érintésére, csókjára, ölelésére, de oly sokszor visszakozott. Nem bújt oda hozzám. Inkább beült a gép elé és játszott. Vagy a telefonját kezdte piszkálni. Folyton magába zárkózott. Minden vágyam az volt hogy kiszedjem a burkából. Csak epekedtem utána, a közelségére, de sosem éreztem közel magamhoz.....

És tényleg nagyon hülye voltam. Nem bíztam benne. Túl sokat bántottak előtte a pasik. Képtelen voltam hinni abban, hogy tényleg én kellek, én kellek, nem értettem, hogy lehet ez. Annyiszor elutasítottam. Elküldtem. Sajnos, a saját sms-eim nem tudom, de ilyeneket írt nekem:

„Te mindig csak ingerelsz aztan meg elküldesz a fa nem ingerel de nem is küld el” (2006. szeptember 26. 20:02)

„A hónap végéig rám se nézel meg nem megyünk sehová? A 7végére nem sértődtem volna be, ha nem így adod elő, de mind1” (2006. október 6. 07:00)

Tanulni kellett volna, mert zh-t írtunk. Nem akartam lemenni, mert tudtam, hogy akkor nem tanulunk. Másnap este lementem hozzá. Vele akartam aludni. A zh természetesen nem lett meg. Még előtte megmondtam Mr. M-nek, ha 25% alatt teljesítek, akkor hagyjuk békén egymást, mert a suli fontosabb. 27%-os lett a zh…

Hmm azt hiszem túl sokszor bizonytalanodtam el benne már az elején. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg én kellek neki. Mondtam elég csúnyákat.

Egyszer pl. nagyon-nagyon megbámulta Ági felsőjét. És mondta hogy az milyen szexi. De nekem abszolúte nem stílusom a mellet nem takaró felső. Kiakadtam és közöltem vele, hogyha az tetszik neki akkor legyen Ágival, vagy keressen magának olyan nőt, aki olyat hord.

Este küldött nekem egy sms-t:

„Ha olyan csajok érdekelnének, talán olyanokkal kezdtem volna. Ha a szex érdekelne csak, már meglehetett volna, ja és én RAJTAD tartom sexynek a ruhákat, nem pedig magát a ruhát, és túlságosan kedvellek ahhoz, hogy csak a szex érdekeljen. Ha nem lennél jó, nem érdekelnél pusy aludj jól” (2006. szeptember 13. 19:40)

Tök hülyének éreztem magam. Nagyon jól esett, hogy ezt írta. Boldog voltam.

Eleve félek az ilyentől. Nagyon nagy hatással volt rám a srác, és féltem hogy majd a barátainak nem fogok tetszeni.

2006. szeptember 8. Bent Pesten, azt hiszem a Nyugatinál találkoztunk Mr. M-mel, hogy együtt menjünk Pilismarótra a barátaival. Két nap múlva volt a szülinapom, és ez a bolond emlékezett rá, hogy a táborban mondtam. Kaptam tőle egy nagy Merci csokit és egy szál vörös rózsát. Azóta se kaptam tőle virágot. Még mindig megvan az a virág. Mennyit megélt lenn Marótón! De én eltettem, hogy emlékezzek.

Az Árpád hídi buszpályaudvaron találkoztunk a fele társasággal. Peti, Ligi meg Ági volt ott azt hiszem. Őrájuk emlékszem, hogy biztosan ott voltak. Hát a busz, amivel mentünk totál tele volt, csak állóhelyünk akadt. Iszonyat hülyén éreztem magam. Én nem ismertem senkit Mr. M-en kívül. Nagyon rossz volt. Senkiről semmit nem tudtam. A két lány a buszon készített fel Szabira és Sanyira. Azt mondták velük vigyázni kell, mert nagyon lököttek és szeretik piszkálni az embert. Furcsa, hogy én pont azt a két srácot kedveltem meg legjobban első találkozás alkalmával. Szabi nem tudott kifogni rajtam, mindig visszaszóltam neki.

Nem volt rossz az este, de olyan fura volt. Annyira nem éreztem magam odavalónak. Mindenki ivott, cigizett. Én egyiket se szeretem. Féltem hogy bepiálok. Tudom magamról, ha kellemetlenül érzem magam és iszok, akkor túlzásba viszem. És ha túlzásba viszem, nagyon hülyén tudok viselkedni. Mondjuk, megkóstoltatták velem a becherovkával lefőzött kávét... Borzalmasan rossz íze volt!

Olyan sokan voltak, én meg tök egyedül. Mr. M nagyon jól elvolt a barátaival, de én nem tudtam mit kezdeni. Bántam, hogy be mertem vállalni egy hét után a barátokkal való találkozást. Féltem mit szólnak hozzám, hiszen az ember életében a barátai egy igen befolyásoló tényező. Tőlük kér tanácsot az ember, hallgat rájuk, stb. Féltem...

Másnap a fele társaság lelépett. Haza kellett menni avart takarítani vagy nem tudom. Emlékszem mindenki azzal szekált milyen keveset eszem. Aznap az is kiderült, hogy Mr. M mennyire fél a repülő dolgoktól. A padról képes volt hanyatt lökni, csak hogy menekülhessen egy darázs elől....

A délután nagyon durva volt. Mindenki elment a délutáni sziesztára. A többiek az emeleten voltak mi lenn a földszinten. Csókolóztunk, simogattuk egymást, és ez egyre tovább fajult. Halálra izgattuk egymást. Mind a ketten teljesen felizgultunk egymásra. Ha nem jöttek volna le folyamatosan az emeletről, biztos, hogy ott helyben egymásnak esünk.

Mr. M az éjszakára lebeszélte, hogy mi alszunk a benti szobában a francia ágyon. Nagyon örültem, mert előző éjjel egy kis kanapén aludtunk ketten, és nagyon kényelmetlen volt.

Elég hamar elmentünk "aludni". Először nem is nyúltunk egymáshoz, de egyre több minden került le rólunk. Nagyon akartam őt és ő is engem. De mindketten úgy gondoltuk még nem történhet semmi. Még korai a szex. Mégis megtettük, bár egyikünk se hozott gumit. Semmi védekezés. Sosem csináltam még ilyet. De valahogy nagyon akartam ezt a srácot. Az övé akartam lenni teljesen.

Másnap reggel ébresztettek minket, hogy takarítás, menjünk segíteni. Mr. M kért fél órát még, és nekem esett.

Jól éreztem magam vele. Vicces volt, bár ezt néha túlzásba viszi, és elég sértő is tud lenni, jóképű, gyönyörű kék szemei vannak, és ami a legfőbb engem akart. Engem. És én is őt. Úgy éreztem mi egymásnak lettünk teremtve. Vele nagyon sok mindent elfelejtettem. Jó volt belenézni a kék szemébe, megpuszilni a pajesza fölött... Ekkor még minden jó volt vele.....

2006. szeptember 2. 20:36

"Önnek 1 jóéjt pusy üzenete érkezett: A cuppanas utan hunja le a szemét és álmodjon az üzenet küldőjével. Pussz"

2006. szeptember 3. 18:42

"Én egy flört üzenet vagyok amir csak a kivételese csinos és kedves okos lányoknak küldenek például neked"

2006. szeptember 6. 21:44

"Az eheti telefonos szavazás során ön nyerte el a "legkedvesebb angyal" címet s nyert egy virtuális jóéjt puszit a barátjától: cupp a hasadra ÉS SAJNALOM"

Hmm. Mr. M és én. Mikor megismertük egymást én nem hittem hogy én tetszhetek neki. Mindig csúnyának éreztem magam. Vagyis nem is csúnyának, hanem... hmm.. nem is tudom. De lehet hogy őt tartottam szuper pasinak. És az is volt. Baromi helyes, kék szemű, szőkésbarna hajú srác.

Gólyatábor volt. 2006. augusztus 28. Ekkor ismertük meg egymást. Rajta Retro farmer volt piros felső és a piros-szürke kabátja. Később mondta, hogy tábor előtt vette a kabátot, mert a másikat lenn hagyta a telkükön. Én amióta ismerem, sose láttam a telekre lemenni. De! Egyszer, mikor le kellett mennie, ásni.

Táborban elég gyorsan zajlottak az események. Folyton volt valami program. Én voltam a csapatban a leghangosabb. Kb. a programokon a feladatok miattam lettek készen. Mindig is szerettem irányítani. Életemben nem vetkőztem annyit, mint abban a táborban. De élveztem az ott létet. És élveztem Mr. M és Ági társaságát is. Jah, igen. Ági. Hát ő egy fura csaj. Én is fura csaj vagyok de én nem úgy. Ági inkább a magyar Paris Hilton. Nagyon-nagyon okos lány, de az élethez semmit sem ért. Én azt hittem Mr. M-nek nagyon bejön Ági, hiszen mindig ott lógott ahol mi, és végig flörtölt Ágival. Próbáltam őket kettesben hagyni, hogy alakuljon a dolog köztük.

Emlékszem, hogy éjszakai túrán én mennyire pörögtem. Akkor vettem észre, hogy mennyire közel akar lenni hozzám a srác. Folyton ott volt mellettem. Azon az éjszakán készült az első fénykép rólunk. Igaz hárman vagyunk rajta (Ági, Mr. M és én). Emlékszem, ahogy elkapott mikor megbotlottam egy farönkben. Annyira aranyos volt!

2006. augusztus 29. Éjszaka buli volt. Vagyis minden éjszaka buli volt. De ez a buli különleges volt. Vele voltam. Hajnalig. Majd mikor mentünk aludni, kiderült, hogy mint a kettőnket kizártak a házakból! Először egy padon ülve bámultuk a csillagokat. Majd sétáltunk. Nem csókolt meg. Pedig annyira akartam! Egész éjszaka átölelt hogy ne fázzak, simogatott és semmi csók! Séta közben megálltunk. Átölelt. Egymás szemébe néztünk. Még mindig nem csókolt meg. Nem bírtam várni, így megkérdeztem: "mért nem csókolsz meg?" Motyogott valamit, hogy nem mosott fogat, vagy micsoda. Megpusziltam a száját. És ő megcsókolt. Szinte lebegtem. Annak a csóknak sosem kellett volna véget érnie....

Majd továbbsétáltunk és a pingpongasztalra feküdtünk, beszélgettünk. Begörcsölt a vádlija. Én masszíroztam ki belőle a görcsöt. Nagyon hideg volt. Biztos a hidegtől történt. Miközben a lábát masszíroztam odajött egy srác L. Peti. Na ez a srác is nagyon hajtott rám. Nem volt rossz pasi, de valahogy Mr. M volt a favorit. Meglepődött, hogy én meg Mr. M ott fekszünk a pingpongasztalon. Kérdezte, mért vagyunk ott, mi mondtuk, kizártak minket. Nem tetszett neki a dolog és mondta, hogy bármelyik másik házba is be tudtunk volna menni aludni, ahol nyitva volt az ajtó.

Hulla fáradtak voltunk. Végre be tudtunk szabadulni, aludni. Nem emlékszem már hogy jött a dolog, meg azelőtt volt-e hogy a házból leléptek-e a csajok, de együtt aludtunk. A délelőttöt együtt alvással töltöttük. Egymáshoz bújtunk és aludtunk. Emlékszem vegyületháborúztak a többiek és jó páran futottak be a szobába, hogy menedékre leljenek. Mikor végre előkerültünk, mondták, hogy engem kerestek egész délelőtt, mert szükség lett volna rám a feladatoknál.

A délután folyamán Ágival átcuccoltunk Mr. M faházába, mert az összes lakótársa hazautazott aznap. Úgy féltem ettől a sráctól. Féltem, hogy csak a bugyimba akar benyúlni. Ami éjszaka meg is történt... Persze nem feküdtünk le egymással! Csak volt ez meg az. Élveztük egymás társaságát. Kívántuk egymást. Volt egy pont, egy pont, amikor azt hittem megtörténik, de ő visszakozott. Teljesen egymásra voltunk kattanva, nagyon akartam őt, és ő is engem, de nem lett volna helyes egy táborban.

Nagyon akartam őt. Így még nem akartam senkit. De nem akartam hogy a táborban, a csoportban bárki bármit tudjon rólunk. Csókokat loptunk egymástól, titkos simogatások, tapizások mentek, jaj annyira jó volt.

Utolsó este. Azt hittem majd együtt fogunk bulizni. De ő borzalmasan berúgott. Még az este igazán el se kezdődött. Ő már olyan K.O volt, hogy be kellett fektetni az ágyba. Fél éjszaka őt néztem.

Kicsit buliztam, Ágival megittunk egy csomó pezsgőt. Itt elkövettem egy nagy hibát. L. Peti ugyebár nagyon akart engem. És mivel Mr. M elaludt, nem tudtam mennyire komoly a dolog így csókolóztam Petivel! Velem is akart aludni, de a csókot is megbántam, ezért elküldtem a helyére aludni én meg bementem a mi házunkba. Megnéztem  Mr. M-et, betakargattam és adtam egy puszit az arcára. Lefeküdtem a szomszédos ágyra és aludtam.

Másnap nem igazán akartam találkozni L. Petivel. Abszolút nem volt hozzá kedvem. Már csak haza akartam érni. Vonatúton végig aludtam annyira fáradt voltam. Mikor Budapestre értünk összeszedtük a csomagjainkat és mindenki elindult hazafelé. Mr. M megkérdezte nem megyünk-e el ebédelni.

A Moszkva téri Burger Kingbe mentünk. Ő whopper menüt evett, én csirkeszendvics menüt. Fel sem fogtam az egészet. Ez a srác tényleg akar engem?? Tetszhetek egy ilyen srácnak? Azt hittem álmodom. Talán az önbizalmam volt kevés, de nem hittem el hogy engem akar és nem Ágit.

A nyugatinál váltunk el. Telefonszámot cseréltünk. Csókot váltottunk, és mintha a mesében lettem volna, úgy lebegtem hazafelé...

Hát mostanában nem az igazi az életem. Azt hittem a srác, akit szeretek már nem szeret. Végre sikerült volna túltenni magam a dolgon, és mással újra kezdeni. De neki persze be kellett kavarnia. Tisztában volt vele, hogy őt szeretem.

Én nagyon haragudtam rá. Azt akartam kicsit álljon le. Nem tudtam mit tegyek. Vele akartam lenni, de ott volt a másik srác. Nem tudtam, hogyan mondjam meg neki: bocs a volt pasim az igazi! Végig együtt voltunk a sráccal. A szeretőm volt kb. Bár azt nem tudom teljes bizonyossággal megmondani ki az, akit csaltam.

A lényeg, hogy egy hónapig folyamatosan találkozgattunk, együtt aludtunk, szeretkeztünk, és újra elkezdett jó lenni vele. Már nem kételkedtem. Vele akartam lenni.

Elmondtam neki, hogy szeretem. És akkor kiderült, hogy chaten felszedett egy csajt. Akinek szintúgy hazudozott, mint nekem. Mindent megtettem, hogy újra együtt legyünk. De neki már nem kellettem. Azt mondja, szeret, és kíván engem, de úgy megbántottam és megsértettem az önérzetét, hogy nem akar velem lenni.

A saját fájdalmát előtérbe helyezi, az enyém fölé emeli. Az nem probléma, hogy én megcsaltam vele egy srácot, de az hogy ő megcsalta velem a chates lányt az halálos probléma. Nem tudom, mit kellene tenni. Ezért írok. Megírom a történetet, hogyan is jutottunk idáig.

Két ember, akik szeretik és kívánják egymást, mért nem lehetnek együtt?

Mért nem tudják túltenni magukat a dolgokon?

Egyik pillanattól a másikra, hogy változhatnak meg az érzések?

Hogy aludhat ki oly hirtelen a szerelem??